Az idei gyalogos vándortáborunk sok tekintetben a „legek táborának” nevezhető. 2023. július 24-én hétfőn reggel minden eddiginél nagyobb létszámú résztvevővel, mintegy 34 táborozó diákkal és 5 felnőtt kísérővel szálltunk fel a Szabolcsi Tekergő Expresszvonatra, hogy ötórányi vonatozás után elérjük Balatonalmádit. Egy kis Balaton-parti pihenő után buszra szálltunk, hogy Zircen keresztül a vándortábor első táborhelyére a kis hangulatos bakonyi faluba Bakonybélbe érkezzünk.
A táborhelyeken az eddiginél nagyobb létszámú 14-14 fős katonai sátrakban tölthették az évszakhoz képest hűvösebb, olykor kimondottan csípős (10 oC) éjszakákat az erdei vándorok.
A hét folyamán lehetőségünk volt rá, hogy rendkívül változatos időjárási viszonyok között bizonyítsuk rátermettségünket. Szitáló esőben sétáltunk el a Gerence-patak mentén a Kerteskői-szurdok 30-40 méter magas sziklafalaihoz, de már szikrázó napsütésben értük el a Bakonybél határában fekvő Borostyán-kút kápolnáját és az azt övező tavacskát a pihenőparkkal.
Mielőtt Bakonybélt elhagytuk volna, vendéglátónk, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészete egy igazán színvonalas, filmvetítéssel egybekötött, tárlatvezetéssel kísért csillagászattörténeti kiállításra invitált bennünket a Pannon Csillagdába.
Olykor mennydörgés, villámlás késztetett bennünket az aktuális napi program újratervezésére és ilyenkor kvízpartit rendeztünk, zenét hallgattunk, de amint kisütött már indultunk is a meghódítandó csúcsok irányába. A huszárokelőpusztai szállásról indulva megmásztuk a Bakony legmagasabb hegyét a 709 méter magas Kőris-hegyet, amelynek tetején a Vajda Péter-kilátóból a Bakony és a Bakonyalja tájai tárultak elénk, de a Ság-hegy és a Somló tanúhegyek körvonalai is jól kirajzolódtak. A harmadik szálláshelyről, Hubertlaknál, a közeli bakonyi „Gyilkos-tónál” pihenhettünk meg, majd Ugod település határában a Szárhegyi-kilátóhoz túráztunk, ahol egy, a Bakonyt szimbolizáló, „B” betű alakzatban sorakoztunk fel a kilátóból készített csoportképen.
Hogy miben volt még kiemelkedő az idei vándortábor? Ez volt eddig a legtávolabbi vándortábor útvonalunk. Itt kaptuk a legbőségesebb ellátást és talán itt aludtunk a legkevesebbet. A pillecukorsütés, a hubertlaki dámvadles, a szalonnasütés, a palacsintázás olykor az éjszakába nyúlott, ami „lecsípett” az alvásra szánt időből, de megérte, mert felejthetetlen közös élményt nyújtottak mindannyiunk számára.
A tábor hetedik és egyben utolsó napján a bakonybéli Borostyán Cukrászda teraszán vártuk a buszunk indulását, miközben a Szent Gellért téren megszólaló harangjáték dallamaival búcsúzott tőlünk a varázslatos szépségű Bakony.
A vonatúton hazafelé, már a jövő évi vándortábor lehetőségeket latolgattuk, hiszen több táborozó is jelezte, hogy jövőre is mindenképpen csatlakozik a „gönczys vándorok” csapatához.
Nagyon örülünk, hogy évről-évre eltölthetünk egy hetet iskolánk természetkedvelő tanulóival.
Külön köszönjük a táborozók szüleinek a támogató együttműködését!
A tábor szervezői és vezetői:
Guba Attila, Négyesi Gábor, Négyesiné Takács Szilvia, Farkas Anna, Molnár Ernő
Útunk során segítőnk volt Kondorné Peidl Borbála tanárnő
Képek az alábbi linken: