A tavasz színpompájában nagy nyüzsgéssel, a megújulás lüktető erejével tevékenykedett iskolánk felső tagozata tegnap, április 25-én a Rózsavölgy utcai iskolakertben. Nem sejtettük, hogy a tőlünk pár méterre lévő lakásában ekkor távozott az élők sorából iskolánk egykori igazgatója, akit mindenki a maga közvetlenségében Béla bácsinak hívott.

1959-ben kezdett tanítani az akkor még felsőjózsai elnevezésű iskolában. Tanító és magyar-orosz szakos tanárként az iskola minden osztályában volt feladata.

1976-ban nevezte ki a Debreceni Járási Hivatal Művelődésügyi Osztálya az iskola igazgatójává. 15 éven át vezette az intézményt. Az iskolának ebben az időben 540-560 tanulója volt.

Józsa Debrecenhez csatolásáig az óvoda pedagógiai irányítását és ellenőrzését is ellátta, csakúgy, mint a két intézmény gondnokságának vezetését.

Az ötvenes évektől fennállásáig feladata volt a dolgozók esti iskolájának vezetése is.

A Gönczy Pál utcai épület átadásáig nem volt könnyű dolog a kétműszakos tanítás-tanulásszervezés.

1991-től nyugdíjazásáig magyar nyelvet tanított az akkori diákoknak. A pandémiáig rendszeresen visszajárt a karácsonyi ünnepségekre, hogy újra részese lehessen az iskolai varázsnak.

A ma iskolája ezer szállal gyökerezik a múltjában. Őrzi emlékét, hagyományait, hogy  rajta biztos alapokon fejlesszen, küldetését teljesítve.

Dávid Béla igazgató úr emlékét kegyelettel megőrzi a Debreceni Gönczy Pál Általános iskola közössége.